TATABÁNYAI VÁROSI BÍRÓSÁG címén t. Fellebbviteli Bíróság, valamint Legfőbb Ügyész úr!

A Tatabányai Városi Ügyészség KF. xxxxxxx számú ügyében a Tatabányai Városi Bíróság előtt pótmagánvád-indítvánnyal éltem GRELL ANTAL (továbbiakban: Sértett) a fenti számon Komárom-Esztergom Megyei Főügyészségen folyamatban lévő büntető ügyre tekintettel az OTP Bank Nyrt. vádlott ellen az alábbi magánvád indítványt terjesztettem elő.

 

“Vádolom az OTP Bank Nyrt-t (1054 Budapest, Nádor utca 16.) mint csatolt szerződések alapján kötelezett pénzkezelőt a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és folytatólagosan jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének minősülő bűncselekmény elkövetésével, és indítványozom büntető eljárás lefolytatását és a 2001. évi CIV. törvény szerint Elkövető megszüntetését, illetve pénzügyi és befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozó tevékenységének megtiltása útján tevékenységének korlátozását és pénzbírság kiszabását.”

Jogi háttérként hivatkoztam a 2001. évi CIV. törvényre, amely (2. § (1) bekezdés) jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, és a bűncselekményt a jogi személy

 

a) vezető tisztségviselője, vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetőleg tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelő bizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el,

 

b) tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és a vezető tisztségviselő, a cégvezető, illetőleg a felügyelő bizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.

 

A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket indítványoztam (3. § 5 bekezdés).

A magánindítványom tartalmazta az OTP Nyrt. vezető tisztségviselőinek magatartására vonatkozó megjelölést is a következők szerint: “ A bank által alkalmazott és az Elkövető vezető tisztségviselői által is ismert vagyonkezelői magatartások bizonyítására vonatkozóan indítványozom a 3-5. sz. mellékletben ide csatolt Sértett részére kézbesített Elkövető által írt 3 levélben feltüntetett ügyintézők, aláírók  tanúkénti meghallgatását, valamint az OTP Lakástakarék Zrt. (1054 Budapest, Nádor u. 16.) vezérigazgatóját a kiutalási összegek és az állami támogatás kezelése körében tanúsított elkövetői magatartás tanúsítására.”

A magánindítvány a vezető tisztségviselők és a megjelölt iratban név szerint szereplő alkalmazottak felelőségét is tartalmazta a következők szerint:

 

“Sértett álláspontja szerint a bűncselekmény elkövetése

  1. elkövető javára előny szerzését célozta és eredményezte, és
  2. a bűncselekményt Elkövető vezető tisztségviselői és alkalmazottai a jogi személy tevékenységi körében követték el, és

a vezető tisztségviselők, és a felügyelő bizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.”

“ Magától értetődő elvárás, hogy a vagyonkezeléssel megbízott tisztségviselőnek kötelessége, hogy a kifizetések ellenértékét ellenőriztesse, meggyőződjön arról, hogy a teljesítés megtörtént olyan összegben, amelyet a szerződés tartalmazott.”

“Az irányítási és ellenőrzési kötelezettség elmulasztása a hűtlen kezelés törvényi tényállása körében ítélendő meg, ezért a fenti 1-3. pont tekintetében  és a jelen okiratban említett banki elkövetési magatartások mindegyikére vonatkozóan is indítványozom Csányi Sándor elnök-vezérigazgató tanúkénti meghallgatását, valamint az Elkövető által 3-5. sz. mellékletként csatolt levelek aláíróinak és ügyintézőinek tanúkénti meghallgatását (idézhető címük: Elkövető címén).”

“A vád tárgyává tett bűncselekmény a Btk. minősítés szerint:

 

Hűtlen kezelés

Elkövető mint gazdálkodó szervezet és vezető tisztségviselői idegen vagyon felett rendelkeznek. Felelősségük lényegesen nagyobb, mint a saját vagyonuk kezelésénél.

 

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény szerint a gazdálkodó szervezet és vezető tisztségviselői a gazdasági társaság az elvárható fokozott gondossággal, a jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok alapján kötelesek ellátni.”

 

A Tatabányai Városi Bíróság a jogi személy elleni magánindítvány alapján a jogi személy büntetőjogi felelősségének vizsgálatát azon okból utasította el, miszerint a magánindítvány nem tartalmaz konkrét személy meghatározást. A vezető tisztségviselők büntetőjogi eljárás alá vonásának elutasítását nem is indokolta.

Kérem t. Legfőbb Ügyész Urat, szíveskedjen mérlegelni az ügy súlyos társadalomra veszélyességét, amely megnyilvánul abban, hogy köztudomásúan Elkövető széles körben alkalmazta a fenti ekövetési magatartást kölcsönügyleteiben, és számos esetben az állam által nyújtott támogatással ajánlott lakáselőtakarékossággal kombinálta azt, így Elkövetőt saját sértetti károsodása folytán jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel az állami támogatás céljától eltérő célra használta fel a Sértett részére az állam által nyújtott lakáscélú támogatást is.

A tömegesen lejárt futamidejű, más lakossági ügyfelek vonatkozásában alkalmazott fenti módszer folytán felmerül a lakosság széles köre által befizetett lakáselőtakarékossági havi megtakarítások és állami támogatás jogtalan elsajátítása is, hiszen az állami támogatással nyújtott lakáselőtakarékoskodási formáról szóló törvény nem engedi meg a bank mint kedvezményezett megjelölését; márpedig az állami támogatás kedvezményezettje (aki az összeget megszerezte), az Elkövető lett.

 Ez utóbbi tekintetében a nyomozás kiegészítését és a nyomozó hatóság hivatalbóli eljárását kezdeményezi Sértett.

 

A felelősségre vonás alapja

A jelenleg hatályos törvény alapján bűncselekmény akkor állapítható meg, ha létezik idegen vagyon kezelésével való megbízás, a kezelési kötelezettséget szándékosan megszegik, és ezzel összefüggésben vagyoni hátrányt is okoznak.

 

Vagyonkezelési kötelezettség

A bankok nem vitathatóan idegen vagyont - ügyfeleik vagyonát - kezelik. A vagyonkezelési kötelezettséget előírja jogszabály, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv.  a bank belső szabályzata és a kölcsönszerződések. A kötelezettség írásbeli formát öltött, a szerződéseket mellékeltem.

 

A Tatabányai Városi Bíróság fenti ügyben hozott elutasító határozata ellen – a törvényes határidőben – szeretnék

 

fellebbezéssel élni,

 

 mert az törvénysértő; sérti ugyanis a 2001. évi CIV. Törvényt, amely elismeri a jogi személy büntetőjogi felelősségét; a jogi személyt magánindítványomban egyértelműen megjelöltem az OTP Bank Nyrt. személyében és a vezető tisztségviselők (vezérigazgató) személye közismert, továbbá szerepel a magánindítványban, továbbá az alkalmazottak konkrét név szerinti megjelölése is szerepel oly módon, hogy magánindítvány kiutal a hozzá csatolt 3 banki levélre, akiknek aláíróival szemben veti fel a hűtlen kezelés egyes – a magánindítványban kifejtett – alakzatait (irányítási és ellenőrzési kötelezettség elmulasztása).

 

A magánvádas eljárás viteléhez szükséges számomra a kért költségmentesség, azaz a mellékelt határozat megváltoztatása, a költségmentesség engedélyezése. Sérelmes a költségmentességet elutasító határozat, amelyben a költségmentességi kedvezményt és pártfogó ügyvédi támogatásomat azért nem engedélyezte a hivatal, mert jövedelmünk meghaladja a 28.000 Ft-ot. A költségmentességi kérelmemben igazolt személyes jövedelmi és anyagi viszonyaink alapján belátható, hogy a büntetőjogi költségek, ezen belül is az általam a magánindítványban összefoglalt pénzügyi-banki számítások (a károkozás összege és megvalósulása) megállapításának szakértői költségei meghaladják a lehetőségeimet, tekintettel arra is, hogy – mint azt a magánindítványban előadtam – igen jelentős összegű banki követeléssel is szembe kell néznem, önhibámon kívül, a banki hűtlen kezelés miatt. Nyilatkozom, hogy egy költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet iránti kérelmet terjesztettem elő a jogi segítségnyújtó hivatalhoz, személyes jövedelmi viszonyaim folytán és Elkövető által követelt fizetni valóim miatt nem tudom a felmerülő ügyvédi és szakértői költséget finanszírozni. A költségmentesség engedélyezését s a költségmentességet elutasító határozat megváltoztatását kérem a Jogi Segítségnyújtó Hivataltól.

 

Sérelmes, hogy a büntetőjogi felelősségre vonást az OTP Bank Nyrt. vonatkozásában a fenti törvénysértő határozatokkal akadályozzák, és különösen akadályozva van a büntetőjogi felelősségrevonás az állami büntető és nyomozó hatóság által és Tatabányai Városi Ügyészség és a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség nyomozást elutasító határozatával oly módon, hogy az ügyészség eljárása sértette a 2001. évi CIV. törvényt, sőt azt teljesen figyelmen kívül hagyták. (A jogi személy eleni feljelentésről értesíteni kellett volna az ügyészséget, amely elmaradt.)

 

Felmerül az is, hogy az ügyészségi eljárás hibáit felvető magánindítványt éppen egy olyan büntető bíró (dr. Rázsó Lajos) tárgyalta, aki a Komárom-Eztergom Megyei Főügyészség által hozott határozatot aláíró veteő ügyész egykori kollégiumi szobatársa volt a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán és e baráti viszony a hosszú évek óta fennálló időtartamra is figyelemmel nem tette lehetővé ügyem objektív, elfogulatlan megítélését a büntető bíró számára.

 

Mivel a magánvád érvényesítését a fenti – sorozatos – mulasztások és eljárási hibák miatt érvényesíteni nem tudtam, ezért kérem a törvénysértések kiküszöbölését oly módon, hogy a fenti számú ügyben hozott első és másodfokú ügyészi határozatokat megváltoztatva, t. Legfőbb Ügyész úr szíveskedjen az ügyet saját hatáskörébe vonni, és a hivatásoso büntető hatóságokat nyomozásra utasítani az alábbi tényállás alapján.

 

A kiindulási pontot az képezi a vagyoncsökkenés meghatározásánál, hogy a Sértett által eddig teljesített kamat- és költségbefizetések mellett teljesített befizetésekkel a 6.600000 Ft tőketartozást csökkenteni kellett, és ez nem történt meg, a lakástakarékossági szerződési összeg “követelésbe történő beforgatása után” sem csökkent arányosan a kölcsöntőke tartozása. Ebből egyértelműen megállapítható a csalás, megtévesztés és tévedésbe ejtés az Elkövető részéről, amely a kockázat valós tartalmának elfedésén és a pénzkezelési szabályok megsértésén keresztül Sértett megkárosításához vezetett.

 

E tekintetben rendelkezésre állnak Sértett által bemutatott, a nyomozás során átadott iratai, de szükség esetén szakértő kirendelését kértük arra vonatkozóan, hogy Elkövető vezetése úgymond "felturbósította" a mérleget, és az üzleti, pénzügyi tervben előzetesen szerepeltették a mérleg alatti tételek között a származékos ügyleteket, amelyeket Sértett tudomása ellenére kötöttek meg, és tudta nélkül harmaik személyeket vontak be a teljesítésbe.

 

A kölcsön szerződés előkészítése során Sértett forintban meghatározott kölcsönt igényelt (csatoltam a hiteligénylést). Ügyfél részére forint kölcsönt folyósított a Bank.

 

A Bank pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzéséről szóló szerződés alapján deviza csere ügyletet, azaz határidős befektetési ügyleteket számolt el Ügyféllel szemben, és a kölcsön tőke és a kamat számítás vonatkozásában is megszegte a szerződés teljesítése során az ott megadott pénzkezelési szabályokat az alábbiak szerint.

 

Elkövető által rendelkezésre bocsátott elszámolásokkal bizonyítható, hogy Elkövető a Sértett befizetéseinek egy részét az ügylet finanszírozásához kapcsolódó felárakra költötte, illetőleg ilyen célra szedte be a maga részére.

A Banknak – amennyiben a szerződésben meg nem határozott felárat akart érvényesíteni akár kamatemelés, akár a tőkeösszeg emelése folytán, akkor konkrét indokról és ennek folyományaképpen beállott objektív, költségemelkedésről, adatokról, körülményekről tárgyalnia kellett volna a Sértettel annak felmerülésekor, és annak konkrét összegéről írásban kellett volna megállapodniuk (Hpt. 210. § (2) bekezdés.)

 

Sértett álláspontja szerint Elkövető nem a szerződés szerint kezelte pénzét, amikor a szerződési kikötésben meghatározott havi törleszt részlet befizetésére kényszerítette a felmondással fenyegető helyzetben azzal, hogy felhívta a magasabb összegek befizetésére, azokat beszedte tőle, és saját fizetési kötelezettségei teljesítésére fordította; és ezen magatartását folytatólagosan követi el – felszólítás ellenére, amely a szándékos elkövetést támasztja alá.

 

A hitelszerződésben és üzletszabályzatban nincs olyan kikötés, amely Elkövető számára  Sértett rábízott pénzének, a befizetéseinek indokolatlan és diszkrecionális felhasználására szóló utasításként értelmezhetőek.

 

Sértett által befizetett havi törlesztésekből Elkövető bevétele 2012. Augusztus 31. napjáig az egyszeri folyósítási díjon felül a havonta esedékes kamat és kezelési díj, majd 2012. Augusztus 31. Napjától számítottan 58.490 Ft havi törlesztés.

 

A kölcsönszerződésben rögzített pénzkezelési szabályok megszegésével jogtalanul kezelt összegek az alábbiak is:

A folyósításkor vételi és törlesztéskor az eladási árfolyam közötti rés összege, amelyet lakáskölcsön esetében a hivatalos árfolyamon és nem a bank eladási és vételi árfolyamán kellett volna Elkövetőnek elszámolnia és Sértett által a hitel törlesztésére szolgáló bankszámláján elkövetett forint összegekből mint Elkövető számára idegen vagyonból beszednie.

Elkövető a Sértett utasítása, szerződés rendelkezése ellenére Sértettet befektetési ügyletnek passzív résztvevőjévé tette, és annak alapján szedett be tőle pénzösszegeket az alábbiak szerint.

 A deviza alapú kölcsönszerződés elnevezésű megállapodás tárgya egy befektetési szolgáltatás útján értékesíthető, rendkívül magas kockázatú termék volt, amely összetett, hiszen több befektetési terméket is tartalmaz: benne foglaltatik több devizacsere-ügylet és az ár(folyam)-különbözet megfizetésére szóló külön megállapodás, amit  CdF-ként minősíthetünk[i].

 

A fenti megállapítást az alábbiakra alapítom. A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) a befektetési eszközök között határozta meg a devizára szóló csereügyletet, a határidős ügyleteket és a CfD-et (Tpt. 82. § ).

A swap ügylet meghatározását a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a tartalmazza:

„3. §

(8)

7. swap (deviza-, tőke- és kamatcsere) ügylet: valamely pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után”.

 

A közgazdasági szakirodalom leírja, hogy „A csereügylet általános formájában egy olyan szerződésnek felel meg, amely meghatározott pénzáramlások cseréjét tartalmazza.” [ii]

 

„A devizacsere esetében a névértéket mindkét devizára meg kell határozni. A névértéket általában a futamidő elején és végén is kicserélik. Értéküket úgy határozzák meg, hogy a cserügylet indulásakor fennálló árfolyamon számítva megközelítőleg egyenlőek legyenek.”[iii] Ez a mozzanat a devizahitel folyósítása napján történik, amikor a bank a szerződésben meghatározott forintösszeget és az azon a napon irányadó árfolyamon számított devizaösszeget kiszámítja, és az ügyfél hitelszámláját azzal az összeggel terheli meg.

 

„A devizacsere arra alkalmas, hogy egy adott devizában fennálló kölcsönt egy másik devizában meghatározott kölcsönné alakítsunk át. A csereügylet lényegében hosszú pozíciót jelent az egyik, rövid pozíciót egy másik kötvényben. Másféle megközelítésben a csereügylet forwardügyletek sorozata”.[iv]

 

A forward ügylet olyan szerződés, amelyben  a felek rögzítik a egy jövőbeni időpontban megvalósuló csere szerződési feltételeit, vagyis azt, hogy mi lesz a csere tárgya (pl. készpénzt termékre vagy szolgáltatásra cserélnek), a létrejövő csere árazását, és a csere időpontját.[v]

Az ilyen adásvétel lényegi jellemzője, hogy a jelenbeli pénz átadása (a „kölcsön” folyósítása”) összekapcsolódik azzal a szerződésben, hogy  jövőbeni időpontokban (ezek a törlesztési határnapok) a „kölcsönnyújtó” jövőbeni pénzáramlásokra tarthat számot a „kölcsönvevő” részéről, mégpedig olyan formában, hogy a különbözetet a szerződés alapján forintban a kölcsönvevő fizeti meg.

 

Az Adósnak nyitott pozíciója keletkezett (ha érvényesnek tekintjük a deviza kikötéseket a szerződésben), mivel a bank minden egyes törlesztési napnak nevezett időpontban újból és újból beárazta a pénzáramlást, azon a napon, vagyis megvette az Adós által felajánlott forintot annak fejében ő svájci frankot adott (ez utóbbit nem adta át, mert követelése volt éppen olyan összegben az Adóssal szemben, így azt beszámította, a követelésből törölte.

 

Azon a tényállási elemen érhető tetten a deviza adásvétel (csere), hogy a bank eladási és vételi árakat alkalmazott.

 

A kölcsöntörlesztés mechanizmusa szerint a folyósítási és törlesztési napokon történik a deviza csere ügylet-sorozat:

 

 

A FOLYÓSÍTÁS NAPJA:

  1. csere

 

Bank forintot ad el az Adósnak a kölcsön folytán tulajdonába került svájci frank ellenében, Ár a szerződésben nincs rögzítve (befektetési szolgáltatás/származékos ügylet/devizacsere (swap).

 

 

A TÖRLESZTÉSI NAPOKON:

 

2. és további csere:

 

A Bank eladja a törlesztési napon általa esedékes követelésként jelentkező svájci frank összeget az Adósnak, aki azt forint ellenében megveszi, a bank eladási árán (Eladási árfolyam), az ár a szerződésben nem rögzített; a bank a svájci frankot nem adja át a vevőnek, aki az Adós, hanem beszámítja az Adóssal szembeni követelésébe, ami svájci frankban áll fenn.

 

A kockázatot tejes mértékben a „kölcsönvevő” viseli a különbözet megfizetésére szóló megállapodásuk alapján (CfD).

 

A hitel mint adásvétel két mozzanatra bontható: a jelenlegi pénz átadására, és a jövőbeni pénz átvételére…. Az ilyen szerződés - a benne foglalt lényeges elemeket megvizsgálva – mint kettészakadt adásvétel jelentkezik, ezt a közgazdaságtan ismeri.”[vi] Ugyanakkor – mivel a kölcsönügyletnek nevezett ügylet a devizakikötésekkel együtt már egy másik szerződést valósít meg, erre vonatkozóan Séretettel külön megállapodást kellett volna aláírni. Ez nem történt meg.

Elkövető a hűtlen kezelést azzal is megvalósította, hogy nem hozta tudomására Sértettnek, hogy tőzsdei megbízásokat teljesít pénzével a bankközi piacon.

Ügyfélkárosító magatartásként értékelendő, hogy a kockázatmérséklési ( ellentétes irányú határidős megbízás) megállapodás kötését sem ajánlotta fel Ügyfél számára a Bank, mint ahogyan azt megköti saját nevére a saját swap ügyletei esetében.

Sértett sérelmezi azt is, hogy Elövetőtől nem kapott tájékoztatást a szerződés fennállta alatt egyszer sem arról, hogy

  1. a Bank refinanszírozó bankkal került jogviszonyba az ő szerződési ÁLLOMÁNYA tekintetében, és
  2. a Bank Ügyféllel szembeni követeléseire a refinanszírozási jogviszony anélkül fog kihatni, hogy Ügyfél arról, illetve a két banki közti megállapodás ról, annak feltételeiről, az alkalmazandó felárakról tudomással bírna, és
  3. annak következményeit anélkül viseli, hogy arra ráhatással lehetne.

Ezzel kapcslatos állításait Sértett a nyoozati anyagban elhelyezettt banki levelk tartalmával és a fentiekben megjelölt banki alkalmazottak tanúvallomásával kívánja tanúsítani.

Elkövető a kölcsönszerződés és az üzletszabályzata részévé tette Sértett azon kötelezettségét, hogy adott napokon forint összeget helyezzen el a bankszámláján, amelyet az Elkövető átvált svájci frank devizára (ezen devizaösszegeket azután beszámítja a Sértett tartozásaként a saját követelésébe.) Sértettnek tehát nem volt lehetősége a svájci frankot másnál, jobb árfolyamon vagy más időpontban beváltani, csak és kizárólag az Elkövető által a szerződésben megszabott időnapokon, és csak az Elkövető által – saját maga által meghatározott – árfolyamon. A kölcsönszerződésbe Elkövető tehát olyan kötelezettségeket foglalt, amely tehát Sértettel direkz devizacsere ügyleteket foglalt magában, anélkül, hogy erről Sértettet tájékoztatta volna.

 

Elkövető azon szerződési megfogalmazása, miszerint deviza elszámolásról van szó, sértette a számviteli törvény rendelkezéseit, ugyanis csak valós gazdasági esemény számolható el a bank könyveiben. A fiktív elszámolás fiktív számviteli nyilvántartást eredményez, amely a számviteli rendet sérti.

Társadalomra veszélyesség részletes indokai:

 

A bankok története során sokszor voltunk tanúi annak, hogy a szigorú szolgáltatási szabályok vagy a tartalékolási, illetve szavatoló tőke kötelezettség elkerülésére vagy embargós korlátozások kikerülésére, illetőleg verseny- vagy árazási előny megszerzése érdekében „új termék” került forgalomba. Így keletkezett például a letéti jegy. A jelenség nem új. „Ami új, az az 1990-es évektől a pénzügyi innovációban bekövetkezett időbeli és térbeli gyorsulás és kiterjedés, és a másodlagos piacok felemelkedése, amelyeken az új termékkel kereskednek, valamint a hitel derivatívák megjelenése, amelyekkel a hitel kockázatot áthelyezik és azzal kereskednek”.[vii]

 

„A pénzügyi termékek és szolgáltatások innovációja különféle hatásokat vált ki, s ez bonyolulttá teszi az értelmezésüket, még inkább a kezelésüket, felhasználásukat. Az innováció működhet a haladás segítőjeként, s közép- és hosszú távon hozzájárulhat a pénzpiacok hatékonyságának növeléséhez, ám a pénzügyi közvetítők által létrehozott innovációk rövidebb távon kedvezőtlen hatásokat kelthetnek. Ilyen a piacok hatékonyságának és áttekinthetőségének romlása, a tökéletlen működésük, amit e szereplők, például a bankok a maguk javára kiaknázhatnak. Napi tapasztalat, hogy az innovációk a pénzügyi közvetítők intézményi modelljeiben is átalakulásokat idéznek elő. Ez különösen veszélyes, mert módosítja működésük tartalmát és meghatározó jellemzőit anélkül, hogy a külső megjelenésükben komoly változás mutatkozna meg. Kritikus jelentőségűvé vált, hogy az új struktúrákban az ügyletek kockázatai egészen másként oszlanak meg a szolgáltatók és az ügyfelek közt, nemegyszer az utóbbiak tudta nélkül”.[viii]

Új szakmai kifejezés a kockázat áthárítását szolgáló innováció[ix]. Problémás területként határozzák meg a szakemberek e téren, hogy követhető-e a hitelkockázat áthelyezése a hitel derivatívák által, és milyen mértékben fogja át az ügyletben résztvevők tudata  a komplex instrumentumok miben létét.

A bankok tevékenysége nem hitel-, illetőleg kölcsönszerződések létrehozására irányult, és nem is azt eredményezte, hanem a tőkepiaci kockázatáthelyezés érdekében – kilépve a hagyományos hitelközvetítői szerepkörből – árnyéktevékenysége lett meghatározó. „A bank már nem a pénzügyi források közvetlen előállítója és közvetítője”, hanem „a tőkepiac elérhetőségi pontja”, „a bank ajánlata a valóságtól eltérő, hamis elvárásokat generál ügyfeleiben”, és az eljárási és termék innováció szerinti folyamatban „az eladott befektetési termékek teljesítménye nem a bank szolvenciájához, hanem a tőkepiachoz és harmadik személyek teljesítéséhez kapcsolódik”.[x]

 

A bankok történetében bekövetkezett „evolúciós változás”[xi], a tőkepiac által befolyásolt innováció és ennek alapját képező neoliberális (piaci hatásokat engedő, szabályozásellenes) szemlélet eredményeképpen bekövetkezett pénzügyi rendszerbeli változás, a bankok hagyományos szerepkörét átvevő befektetési banki túlsúly, „a bankok működésének új útja”[xii] megfelel-e az EU elmúlt húsz évi jogalkotási tevékenysége során kialakított fogyasztóvédelmi szabályoknak, megfelel-e a befektetési szolgáltatási tevékenység európai szabályozása harmonizációjaként hatályba léptetett magyar befektetési szolgáltatási törvény rendelkezéseinek vagy kísérlet volt az Investment Services Directive – Markets in Financial Instruments Directive (MiFID), a felügyeleti ellenőrzés, a jelentési kötelezettség megkerülésére.

 

A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) a befektetési eszközök között határozta meg a devizára szóló csereügyletet, a határidős ügyleteket és a CfD-et:

„Tpt. 82. §

Befektetési eszközök:

c) értékpapírra, devizára, indexre, illetőleg ezek származtatott termékeire vonatkozó határidős ügyletek, ideértve az ezekkel egyenértékű készpénz-elszámolású eszközöket;

d) határidős kamatlábügyletek;

e) kamat-, deviza- és tőkecsereügyletek;

f) vételi és eladási opciók értékpapírra, devizára, indexre és kamatlábra, illetve ezek származtatott termékeire, ideértve az ezekkel egyenértékű készpénz-elszámolású eszközöket;

…”.

A swap ügylet meghatározását a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a tartalmazza:

„3. §

(8)

7. swap (deviza-, tőke- és kamatcsere) ügylet: valamely pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után;

8. kamat swap ügylet: valamely tőkeösszegre rögzített kamatláb alapján számított fix kamat és – bizonyos piaci kamatlábhoz, feltételhez igazított – változó kamatláb alapján számított változó kamatösszeg meghatározott időközönkénti cseréje;”

 

A forward ügylet olyan szerződés, amelyben  a felek rögzítik a egy jövőbeni időpontban megvalósuló csere szerződési feltételeit, vagyis azt, hogy mi lesz a csere tárgya (pl. készpénzt termékre vagy szolgáltatásra cserélnek), a létrejövő csere árazását, és a csere időpontját.[xiii]

A csere vonatkozhat különböző pénzek cseréjére is. Ismert ügylet a készpénz vételi szerződés, amely szerint pl. a bank beszerzi számlapénz ellenében a szükséges készpénzt a pénzfeldolgozó pénzügyi vállalkozástól. És gyakori cserügylet a különböző esedékességű pénzek cseréje is. „A hitel mint adásvétel két mozzanatra bontható: a jelenlegi pénz átadására, és a jövőbeni pénz átvételére…. Az ilyen szerződés - a benne foglalt lényeges elemeket megvizsgálva – mint kettészakadt adásvétel jelentkezik, ezt a közgazdaságtan ismeri.”[xiv]

Az ilyen adásvétel lényegi jellemzője, hogy a jelenbeli pénz átadása (a „kölcsön” folyósítása”) összekapcsolódik azzal a szerződésben, hogy  jövőbeni időpontokban (ezek a törlesztési határnapok) a „kölcsönnyújtó” jövőbeni pénzáramlásokra tarthat számot a „kölcsönvevő” részéről, mégpedig olyan formában, hogy a különbözetet a szerződés alapján forintban a kölcsönvevő fizeti meg. Ez utóbbi mozzanat megfelel a contract for difference (CfD) származtatott termék szerződésnek, amely szintén részét képezi a deviza alapú hitelszerződésnek, tehát egy előre rögzített kötelessége a „kölcsönvevő”-nek.

 

A közgazdasági jogi irodalom is alátámasztja, hogy a létrejött ügylet határidős ügylet megkötésére utal.  „A svájci frank alapú hitelezés a Svájchoz közeli régiókban kezdődött. Azok az osztrák lakosok, akik Svájcban dolgoztak és bérüket svájci frankban kapták, az eurónál alacsonyabb kamatozású svájci frank hitelt anélkül vállalhatták, hogy – szakszerűen kifejezve – nyitott pozíciójuk keletkezett volna.”[xv]

 

„Az adós tartozása svájci frank, a bérét svájci frankban kapja, így anélkül élvezi a kamatkülönbségből adódó előnyt, hogy árfolyamkockázata lenne. Az árfolyamkockázattól védett régióból, a védett ügyfelektől kiindulva később a kamatkülönbözetből eredő előnyt azok az ügyfelek is igényelték volna, akiknek bére nem svájci frank, hanem „csak” euro. Ezek az ügyfelek, ha nem ismerték fel a nyitott pozícióból eredő árfolyamkockázatot, vagy csak „átnéztek” rajta, igényelték is. Ugyanígy, az osztrák tulajdonú magyarországi leányszolgáltatókon keresztül az országhatáron átnyúló, a magyarországi szolgáltatókra és a magyar hiteligénylőkre átterjedő „fertőzés” már nem meglepő.[xvi]

 

A devizahitelezés esetén tehát a „kölcsön” folyósításakor, a kölcsönnyújtó prompt ügyletet, míg a „törlesztési határnapok”-nak nevezett időpontokban a határidős ügyleteket bonyolít le olyan biztosítékkal, hogy a kockázatot tejes mértékben a „kölcsönvevő” viseli a különbözet megfizetésére szóló megállapodásuk alapján (CfD).

Így történik meg a „kölcsönvevő” és a „hitelező” között a pénzáramlások cseréje a két deviza árfolyam-különbözetének kockázat semleges árazási modelljét alkalmazva a bank számára.

 

Nem kétséges tehát, hogy a hitelfelvevő már a szerződés aláírásakor befektetőnek minősül, hiszen pénzét az árfolyam változás alapján kockáztatja. Így az Elkövetőenk csak akkor lett volna felhatalmazása Sértett pénzéből felárakat és kamatemeléseket érvényesíteni, ha, szerződést köt sértettel a Tpt. ELSŐ RÉSZ (II. fejezet, Értelmező rendelkezések), NEGYEDIK RÉSZ VIII. (Befektetési és Árutőzsde szolgáltatási tevékenység, 81-82. és 85-90. §) és IX. fejezet (Engedélyezés, 91. §-), VII. Részébe – 207-228. §§ – , ÖTÖDIK RÉSZ (A befektetési szolgáltatók és az árutőzsdei szolgáltatók működési tevékenységi szabályai),valamint XI. Részébe (a tőkepiacon tevékenységet folytató szervezetekre vonatkozó közös szabályok 355- 376§) alapján.

Ilyen szerződés nem jött létre. Elkövető pénzkezelésének tehát nem volt jogalapja azt meghaladóan, hogy beszedhette a Sértett bankszámláján elhelyezett forint összegekből 2012. Augusztus 31. Napjáig a kamat- és költség összegeket, majd ezt követően a havi 58.490 Ft- havi törlesztést.

Ezzel szemben az Elkövető beszedései a fenti összegeket meghaladták. Erre vonatkozóan csatoljuk a hitelszámla banki kimutatását.

Miért is súlyosan társadalomra veszélyes elkövető magatartása a devizahitelezés itt leírt jogellenes hűtlen kezeléssel?

 

Köztudomású, hogy a tömeges ügyletekkel Elkövető a devizahitel piac vezetője.

Ezen ügyleteivel károsította az adófizetők fizetőképességét, eladósodtak, mert a kockázatviselő képességüket meghaladó összegekben szedett be Elkövető a rábízott ügyféli vagyonokból pénzt.

 

Az ingatlanok végrehajtás során történő kényszerértékesítése megkezdődött, az ezt enyhítő állami intézkedések közpénzeket emésztenek fel.

A deviza árfolyam ingadozás miatt forintban olyan mértékben növekedhet az adósság, amely alapján a forintban kifejezett ingatlan fedezet értékével való összhangot nem tudja folyamatosan biztosítani Elkövető a hitel portfoliójára vonatkoztatva.

Mivel határidős devizacsere ügyletek sora, az ún. swap ügylet jött létre a szolgáltatók között is[xvii] a vizsgált időszakban a devizahitelezéshez kapcsolódóan, a káros hatások tovább erősödtek. Manipulált módon alakult a svájci frank árfolyama. Ezzel is Sértett által befizetett forint összegek  CHF-re történő konvertálásakor (minden törlesztési napon) károsította ügyfelét Elkövető.

 

Erre már régóta felhívta a szolgáltatók figyelmét az MNB és a szaktudomány[xviii], ennek ellenére a jelentős piaci részesedést szerzett Elkövető az OAD (originate and distribute) üzleti modell alkalmazásával, amely az értékpapírosítási technikára épül, előállította a hagyományos szolgáltatórendszer mellett az ún. árnyékszolgáltatórendszert, „a hitelek az átcsomagolással átváltoztak eszközfedezetű, ún. strukturált értékpapírokká, amelyek mögött azonban már mögöttes fedezetként különböző besorolású (prime és subprime is!) homogén adósságcsoportok portfolió álltak (jelzálog. Gépjármű, diákhitel). Látszólag a szolgáltató az értékpapírosítással likviditáshoz jutott, és az ügylet kockázata kikerült a szolgáltató mérlegéből. Azonban a csomagokban bekerültek a másodrendű (subprime hitel) adósok tartozásaiból képzett fertőző hitelfedezeti értékpapírok is, amelyek fedezete bizonytalan volt, hiszen olyan ingatlanokra is hitelt nyújtottak, amelynek hitelfedezeti értéke elmaradt a hitel értékétől.” [xix]

 

A két szolgáltató közötti ügyleteket indítványozzuk szintén vizsgálat alá venni abból a szempontból, hogy a szolgáltatók megfeleltek-e a prudens működés szabályainak, hiszen anélkül hárítják ügyfeikre saját swap ügyleteik felárait, hogy az ügyfél nem is alanya a bankok közötti jogviszonynak. Erre vonatkozóan a fenti bizonyítási indítványokon kívül indítványozzuk, hogy a Bíróság hívja fel Elkövetőt arra, hogy az általa vezetett tőzsdei kötési könyvvezetést és a Sértett hitelnyilvántartását saját könyvei adatainak kivonatával terjessze elő a jelen eljárásban.

 

A megjelentetett nemzetközi szakmai következtetések szerint az Elkövető által megvalósított, a jelen okiratban meghatározott magatartások folytán előállott magas kockázatú hitelezés alábbi következményeket idézdte elő[xx] amelyet a társadalomra veszélyesség megítélése kapcsán a vizsgálat tárgyává szíveskedjen tenni a t. Bíróság:

- megsérült a fair and responsible lending követelménye,

- a kockázatkedvelő tőkepiac olyan hatást gyakorolt a jelzálog rendszerre, amely aláásta azt, és az addig kockázatlimitált jelzálogpiac kockázatossá vált,

- a nem hagyományos termékek elterjedtek, a neoliberális ideológiának a pénzügyi piacon való visszatükröződését lehet megfigyelni a banki működést korábban jellemző konzervatív szemlélet helyett,

- subprime és egyéb magas kockázatú hitelek elterjedése miatt az adófizetőknek egy jelentős része a pénzügyi intézmények által indított végrehajtási eljárásokkal kénytelen szembe nézni vagy annak való kitettsége káros mértékben megnőtt.

 

Miközben adatok és információk, valamint jelek mutatkoznak arra, hogy – a szabályozás liberalizálása hiányában is - a korábban konzervatív banki szemléletmódot felváltotta a neoliberalizmus elveit tükröző banki szemlélet, Elkövető sértett számára fenntarthatatlan állapotot idézett elő szabálytalan vagyonkezelésével, azzal, hogy a sértetti befizetéseket a fenti módon kezelte Sértettet létbizonytalanságba sodorta.

Ez az állapot nem egyedi Sértett által elszenvedett állapot, hanem tömeges, amelyekre vonatkozó tanúvalomástételre is indítványt tettem és indítványt tenni tudok, amennyiben Legfőbb Ügyész úr a hivatalbóli eljárást a nyomozó hatóság részére utasításban elrendeli. Elkövető az ésszerű önkorlátozás feladására inspirált (túlzott eladósodás) általam ismert más adósokat is és Elkövető által lefektetett pénzkezelési szabályok frekventált megszegésével vagyonukat (befizetéseiket) saját vagyonába jogalap nélkül megszerezte.

 

A hitelezési üzletágban áldozattá vált nagyszámú magánszemély és vállalkozás, az addig biztonságos jelzálogpiac kockázatossá válása bizonyítja, hogy Elkövető nem a nyilvános, hanem az árnyéktevékenységre helyezi a hangsúlyt, és ebbe a tevékenységbe vonta be Sértett vagyonát.

 

Különösen társadalomra veszéyes Elkövető magatartása azért is (ezért kiemelt ügyként való kezelését indítványozom), mert ha büntetlenül tovább folytathatja tevékenységét az a teljes pénzügyi közvetítő rendszer működését ássa alá.

„A termék és eljárás innováció beindít ugyanis egy átváltozást és mutációs hatást, amely nemcsak a pénzügyi közvetítők üzleti modelljeit érinti. Ez a fajta változás, az innovációnak köszönhetően, megjelenik különösen alattomosan ahogy elkezdi módosítani a pénzügyi közvetítő szervezetét, rendszerét, gazdasági-pénzügyi egyenlegét, kockázatát és szolvenciáját anélkül, hogy külső megjelenítése alapvetően módosulna. …„A legtöbb ember, ha egy bankra gondol, a kialakított kép még mindig teljesen távol áll a valóságtól. Ismereteik a bankok  jelenlegi miben létéről teljesen elavultak.” …„A hagyományos közvetítő (hitelnyújtás céljára betétet gyűjtő) tevékenységet egyre növekvő mértékben elsöpri a befektetési bankolás”… „A bankár mutációja kölcsönvevőből/kölcsönadóból pénzügyi tanácsadóvá, privát bankárrá és vállalati bankárrá radikálisan megváltoztatja az ügyfél elvárásaira adott választ; miközben az ügyfélben még nem szilárdult meg  az a tapasztalat és felismerés, hogy a bank új módon működik.”[xxi]

 

A bankok több száz éves múltja során kiépített bizalom alapján az emberek többsége még ma is elvárja a konzervatív, megfontolt működést, azt, hogy az ügyfél érdekében járjon el a banki szolgáltató.

 

Magyar közgazdász professzor[xxii] előadásában és külföldi szakirodalomban is szerepel az ún. kaszinó-effektus említése. Nem engedhető és ismertettük a hatályban lévő jogszabályokat arra nézve, hogy a szolgáltató a bank névhez fűződő bizalmat felhasználva a bank az ügyfelek számára egy olyan összeköttetés a tőkepiac felé, ahol az ügyfél felteszi pénzét a vak szerencsére bízva.

 

A fogyasztóval szemben nem vethető fel, hogy figyeljen jobban. A hivatkozott befektetési szolgáltatási szabályok éppen azért szabályozzák szigorúan az ügyfél tájékoztatás menetét[xxiii] befektetési szolgáltatások esetén, mert a befektetési eszközök piacán napról napra keletkező új termékek, eljárások és szereplők áttekintése és megismerése nem várható el.

 

Kérem a közvádas eljárás elrendelését hivatalos észlelés alapján a törvényesség helyreállítása érdekében a Legfőbb Ügyész urat terhelő közfeladat alapján, és tájékoztatom Önöket, hogy a jelen irat a miniszterelnök úr részére történő megküldéséhez is hozzájárultam – a devizahitelesek ügyeiben eljáró állami hatóságokról készített – összefoglaló tanulmány keretében.

 

Tisztelettel:

 

                                                                                     Grell Antal

Postacím:



[i]           A CfD egy olyan befektetési eszköz, amely egy másik eszköz (mögöttes vagy idegen szóval underlying termék) árfolyamát követi. Tulajdonképpen egy forward (jövőbeli) megállapodás a két fél (eladó és vevő) között, hogy a nyitó és záró ár közötti különbséget a vesztes fél megfizeti a másiknak készpénzben.

[ii]          Hull , John C.: Opciók, határidős ügyletek és egyéb származtatott termékek, Panem-Prentice – Hall, 1999, 177.

[iii]          Hull , John C.: i.m. 181. oldal harmadik bek.

[iv]         Hull , John C.: i.m. 181. oldal harmadik bek.

[v]          Blake, David: Pension Finance, John Wiley & Sons Ltd. 2006., 22. oldal

[vi]         Pénzügytan II., Nemzetgazdasági pénzügyek (szerk: Baka Istvánné, Bánfi Tamás, Sulyok-Pap Márta) Saldo, 1997. 244.old.

[vii] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, 1. old. és 9. old. 3. cím alatt

 

[viii] Hungarian Association of Content Industry, független szakmai testület (1991. évben a Fővárosi Bíróság által a 3859 számon bejegyzett országos társadalmi szervezetként alakult) által közzétett összefoglaló az 1. lábjegyzett alatt jelzett műről. http://www.matisz.hu/Hir-booklist.347.0.html?&tx_ttnews[tt_news]=1089&tx_ttnews[backPid]=346&cHash=ca7ffbb15e

[ix] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (i). old. és (ix) oldal.

[x] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (ix) oldal.

 

[xi] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (ix) oldal.

[xii] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (xi) oldal.

[xiii] Blake, David: Pension Finance, John Wiley & Sons Ltd. 2006., 22. oldal

[xiv] Pénzügytan II., Nemzetgazdasági pénzügyek (szerk: Baka Istvánné, Bánfi Tamás, Sulyok-Pap Márta) Saldo, 1997. 244.old.

[xv] Dr. Bánfi Tamás: i. m. 32. oldal utolsó mondat

[xvi] Dr. Bánfi Tamás: i. m. 33. oldal első bek.

 

[xvii] „A bankközi devizahitelek sajátos típusa a kettős deviza-adásvétel alakjában lebonyolított ügyletek. Ezek lényege az, hogy egy bank egy másik banktól meghatározott devizáért egy másik devizát vásárol, egyúttal biztosítja magának azt a jogot, hogy meghatározott időn belül az eladott devizát visszavásárolja olyan deviza szolgáltatásával, amelyet az üzletkötés időpontjában vásárolt. Ez a két ügylet azt a két hitelműveletet rejti magában, hogy a kezdeményező bank az első adásvételnél tulajdonképpen kölcsönveszi a „megvásárolt” devizát és a kölcsönt az előbbi művelet fordítottját jelentő második adásvétellel fizeti vissza…. Ezt az egyébként bonyolult megoldást más esetekben is használják, így a Nemzetközi Monetáris Alap ilyen rendszerben nyújt hitelt tagjainak.

A tárgyalt ügyletpárnak két válfaja van, az egyik esetben a kezdeményező bank ugyanazon az árfolyamon adja el a devizát, amelyen vette, és az igénybevétel időtartamára kamatot fizet (ezt a szaknyelv report ügyletnek is nevezi); a másik esetben az első adásvétel napi árfolyamon történik, a második (határidős adásvétel, amelyről már szintén az első adásvétel időpontjában állapodnak meg) egy másik - határidős - árfolyamon bonyolódik le (az ügyletnek ezt a válfaját a gyakorlatban swap-nak nevezik).” (Riesz 1980, 373-374. old.).””

2.  „A hitel mint adásvétel…tartalmilag azt jelenti, hogy (a hitelt)

- nem bérletként értelmezzük, azaz a törlesztéssel nem ugyanazt a pénzösszeget kapjuk vissza, amit folyósítottunk és a kamat nem a kölcsönkapott pénz használatának a díja.

- hanem egy időben kettészakadt adásvételként, ahol a hitelező jövőbeli pénzt vásárol jelenbeli pénz ellenében, a kamatláb pedig nem az ár, hanem a különböző időpontbeli pénzek egymásban kifejezett árfolyamának kiszámításában játszik szerepet a diszkontképletnek megfelelően. A különböző időpontbeli pénzek megkülönböztetése nélkül nem írhatnánk fel az előző egyenlőséget, hiszen a 100=120 kifejezés értelmetlen lenne.”… „Mivel a többi pénzpiaci adásvétel is az adás és a vétel elemeire bontható, ezért mód van arra, hogy ezekből a fél ügyletekből - mint elemekből - szintetikusan is előállíthassunk pénzpiaci műveleteket, és több eltérő jellegű ügylet együttesével helyettesítsünk egy-egy meghatározott ügyletet.

A hitelügylet egy fél prompt ügyletből és egy fél határidős ügyletből áll, a határidős devizaügylet pedig két fél hitelműveletből, mivel kötelezvény (jövőbeli pénzek) cseréje. Azért nem hitelügylet az eredmény, mert ugyanaz a fele szerepel benne kétszer. Innen ered, hogy egy prompt devizaügylet és egy vele ellentétes irányú határidős devizaügylet párosát úgy is lehet tekinteni, mint két különböző devizában történő hitelfelvételt és egyidejű kihelyezést. A „kettős deviza adásvétel” formájú hitelügyletek a deviza adásvételek és a hitelügyletek közös génkészletét példázzák. (Pénzügytan II., Nemzetgazdasági pénzügyek (szerk: Baka Istvánné, Bánfi Tamás, Sulyok-Pap Márta) Saldo, 1997. 244.old.)

[xviii] Asztalos László: A globális pénzteremtés kettős körforgása (A „paralell banking” pénz- és inflációelméleti alapjai (Hitelintézeti Szemle, 2009/5. szám, 436. oldal

[xix] Gál Zoltán: Pénzügyi piacok a globális térben, Corvinus Egyetem Gazdálkodási Intézet, Budapest, 664. oldal utolsó bek.

 

[xx] Dan Immergluck: Foreclosed, High-risk lending, deregulation and undermining of America’s mortgage market (Cornell University Press, Ithaka and London 2011)

[xxi] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (xi) oldal, második-harmadik bek.

[xxii] Dr. Ligeti Sándor: Pénzügyi ismeretek előadás bankszakjogász képzés, az ELTE Jogi Továbbképző Intézet 2000/2001.

[xxiii] „40. § (1) A befektetési vállalkozás a leendő szerződő fél vagy az ügyfél tájékoztatása során, ideértve a befektetési elemzést és a reklámot is világos, egyértelmű, kiegyensúlyozott és pontos tájékoztatást ad, a leendő szerződő felet, illetőleg az ügyfelet nem téveszti meg.

(2) A befektetési vállalkozás a lakossági ügyfélnek vagy azon leendő szerződő félnek szóló tájékoztatásban, aki a szerződéskötést követően lakossági ügyfélnek minősül

a) feltünteti a befektetési vállalkozás elnevezését,

b) nem titkol el lényeges információt, nem ad szándékosan félreértelmezhető információt és lényeges körülményt, tényt vagy adatot nem állít be lényegtelenként,

c) nem hangsúlyozza a befektetési szolgáltatási tevékenység, a kiegészítő szolgáltatás vagy a pénzügyi eszköz előnyös tulajdonságait, illetőleg jellemzőit anélkül, hogy ezzel egyidejűleg a hátrányos tulajdonságok vagy jellemzők, illetőleg a kockázatok tárgyilagos és pontos bemutatására sor ne kerülne,

d) nem használ a leendő szerződő fél vagy az ügyfél számára nyilvánvalóan érthetetlen, értelmezhetetlen kifejezést, nyelvtani szerkezetet, és a tájékoztatás terjedelmét a közölni kívánt tartalommal összhangban határozza meg, és

e) a (3)-(10) bekezdésben foglaltak szerint jár el, figyelemmel a 3. mellékletben foglaltakra.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakat abban az esetben is alkalmazni kell, ha a tájékoztatás - ideértve a befektetési elemzést és a reklámot is - más számára készül, de a lakossági ügyfél vagy azon leendő szerződő fél számára, amely a szerződéskötést követően lakossági ügyfélnek minősül, hozzáférhetővé válik.

(4) Ha a befektetési vállalkozás által adott tájékoztatás a befektetési vállalkozások, befektetési szolgáltatási tevékenységek, kiegészítő szolgáltatások vagy pénzügyi eszközök közötti összehasonlítást tartalmaz,

a) az összehasonlítást tárgyilagos, tisztességes és kiegyensúlyozott módon kell közölni,

b) meg kell jelölni az összehasonlításhoz felhasznált adatok és információk forrását, és

c) a tényektől elkülönített módon be kell mutatni az összehasonlítás során használt feltételezéseket.

41. § (1) A befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenysége vagy kiegészítő szolgáltatása keretében - a 43. §-ban foglaltakra is figyelemmel - tájékoztatja az ügyfelet vagy a leendő szerződő felet

a) a befektetési vállalkozásra vonatkozó alapvető tudnivalókról,

b) a befektetési vállalkozás működésének és tevékenységeinek szabályairól,

c) a leendő szerződő fél tulajdonában lévő vagy őt megillető pénzügyi eszköz és pénzeszköz kezelésének szabályairól,

d) a szerződésben foglalt ügyletben érintett pénzügyi eszközzel kapcsolatos tudnivalókról,

e) a szerződésben foglalt ügylettel kapcsolatos tudnivalókról, ideértve az ügyletet érintő nyilvános információkat, valamint az ügylet kockázatát,

f) a 62. § (2) bekezdés i) pontja szerinti végrehajtási helyszínekről,

g) a szerződéskötéshez, valamint - egy korábban megkötött és hatályban lévő szerződés (a továbbiakban: keretszerződés) létrehozatala esetében - az egyes ügyletek megkötéséhez kapcsolódó költségről, díjról, amely az ügyfelet terheli.

(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást olyan időben kell megadni, hogy az ügyfélnek - a helyzet sürgősségére és a válaszintézkedéshez szükséges időre, valamint a szerződés tárgyát képező ügylet összetettségére tekintettel - kellő ideje álljon rendelkezésre a tájékoztatásban foglalt információk megértéséhez és a megalapozott döntéshez.

[1]          A CfD egy olyan befektetési eszköz, amely egy másik eszköz (mögöttes vagy idegen szóval underlying termék) árfolyamát követi. Tulajdonképpen egy forward (jövőbeli) megállapodás a két fél (eladó és vevő) között, hogy a nyitó és záró ár közötti különbséget a vesztes fél megfizeti a másiknak készpénzben.

[1]          Hull , John C.: Opciók, határidős ügyletek és egyéb származtatott termékek, Panem-Prentice – Hall, 1999, 177.

[1]          Hull , John C.: i.m. 181. oldal harmadik bek.

[1]          Hull , John C.: i.m. 181. oldal harmadik bek.

[1]          Blake, David: Pension Finance, John Wiley & Sons Ltd. 2006., 22. oldal

[1]          Pénzügytan II., Nemzetgazdasági pénzügyek (szerk: Baka Istvánné, Bánfi Tamás, Sulyok-Pap Márta) Saldo, 1997. 244.old.

[1] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, 1. old. és 9. old. 3. cím alatt

 

[1] Hungarian Association of Content Industry, független szakmai testület (1991. évben a Fővárosi Bíróság által a 3859 számon bejegyzett országos társadalmi szervezetként alakult) által közzétett összefoglaló az 1. lábjegyzett alatt jelzett műről. http://www.matisz.hu/Hir-booklist.347.0.html?&tx_ttnews[tt_news]=1089&tx_ttnews[backPid]=346&cHash=ca7ffbb15e

[1] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (i). old. és (ix) oldal.

[1] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (ix) oldal.

 

[1] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (ix) oldal.

[1] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (xi) oldal.

[1] Blake, David: Pension Finance, John Wiley & Sons Ltd. 2006., 22. oldal

[1] Pénzügytan II., Nemzetgazdasági pénzügyek (szerk: Baka Istvánné, Bánfi Tamás, Sulyok-Pap Márta) Saldo, 1997. 244.old.

[1] Dr. Bánfi Tamás: i. m. 32. oldal utolsó mondat

[1] Dr. Bánfi Tamás: i. m. 33. oldal első bek.

 

[1] „A bankközi devizahitelek sajátos típusa a kettős deviza-adásvétel alakjában lebonyolított ügyletek. Ezek lényege az, hogy egy bank egy másik banktól meghatározott devizáért egy másik devizát vásárol, egyúttal biztosítja magának azt a jogot, hogy meghatározott időn belül az eladott devizát visszavásárolja olyan deviza szolgáltatásával, amelyet az üzletkötés időpontjában vásárolt. Ez a két ügylet azt a két hitelműveletet rejti magában, hogy a kezdeményező bank az első adásvételnél tulajdonképpen kölcsönveszi a „megvásárolt” devizát és a kölcsönt az előbbi művelet fordítottját jelentő második adásvétellel fizeti vissza…. Ezt az egyébként bonyolult megoldást más esetekben is használják, így a Nemzetközi Monetáris Alap ilyen rendszerben nyújt hitelt tagjainak.

A tárgyalt ügyletpárnak két válfaja van, az egyik esetben a kezdeményező bank ugyanazon az árfolyamon adja el a devizát, amelyen vette, és az igénybevétel időtartamára kamatot fizet (ezt a szaknyelv report ügyletnek is nevezi); a másik esetben az első adásvétel napi árfolyamon történik, a második (határidős adásvétel, amelyről már szintén az első adásvétel időpontjában állapodnak meg) egy másik - határidős - árfolyamon bonyolódik le (az ügyletnek ezt a válfaját a gyakorlatban swap-nak nevezik).” (Riesz 1980, 373-374. old.).””

2.  „A hitel mint adásvétel…tartalmilag azt jelenti, hogy (a hitelt)

- nem bérletként értelmezzük, azaz a törlesztéssel nem ugyanazt a pénzösszeget kapjuk vissza, amit folyósítottunk és a kamat nem a kölcsönkapott pénz használatának a díja.

- hanem egy időben kettészakadt adásvételként, ahol a hitelező jövőbeli pénzt vásárol jelenbeli pénz ellenében, a kamatláb pedig nem az ár, hanem a különböző időpontbeli pénzek egymásban kifejezett árfolyamának kiszámításában játszik szerepet a diszkontképletnek megfelelően. A különböző időpontbeli pénzek megkülönböztetése nélkül nem írhatnánk fel az előző egyenlőséget, hiszen a 100=120 kifejezés értelmetlen lenne.”… „Mivel a többi pénzpiaci adásvétel is az adás és a vétel elemeire bontható, ezért mód van arra, hogy ezekből a fél ügyletekből - mint elemekből - szintetikusan is előállíthassunk pénzpiaci műveleteket, és több eltérő jellegű ügylet együttesével helyettesítsünk egy-egy meghatározott ügyletet.

A hitelügylet egy fél prompt ügyletből és egy fél határidős ügyletből áll, a határidős devizaügylet pedig két fél hitelműveletből, mivel kötelezvény (jövőbeli pénzek) cseréje. Azért nem hitelügylet az eredmény, mert ugyanaz a fele szerepel benne kétszer. Innen ered, hogy egy prompt devizaügylet és egy vele ellentétes irányú határidős devizaügylet párosát úgy is lehet tekinteni, mint két különböző devizában történő hitelfelvételt és egyidejű kihelyezést. A „kettős deviza adásvétel” formájú hitelügyletek a deviza adásvételek és a hitelügyletek közös génkészletét példázzák. (Pénzügytan II., Nemzetgazdasági pénzügyek (szerk: Baka Istvánné, Bánfi Tamás, Sulyok-Pap Márta) Saldo, 1997. 244.old.)

[1] Asztalos László: A globális pénzteremtés kettős körforgása (A „paralell banking” pénz- és inflációelméleti alapjai (Hitelintézeti Szemle, 2009/5. szám, 436. oldal

[1] Gál Zoltán: Pénzügyi piacok a globális térben, Corvinus Egyetem Gazdálkodási Intézet, Budapest, 664. oldal utolsó bek.

 

[1] Dan Immergluck: Foreclosed, High-risk lending, deregulation and undermining of America’s mortgage market (Cornell University Press, Ithaka and London 2011)

[1] Financial Innovation in Retail and Corporate Banking, Szerző: Luisa Anderloni, David T. Llewellyn, Reinhard H. Schmidt, Edward Elgar, 2009, (xi) oldal, második-harmadik bek.

[1] Dr. Ligeti Sándor: Pénzügyi ismeretek előadás bankszakjogász képzés, az ELTE Jogi Továbbképző Intézet 2000/2001.

[1] „40. § (1) A befektetési vállalkozás a leendő szerződő fél vagy az ügyfél tájékoztatása során, ideértve a befektetési elemzést és a reklámot is világos, egyértelmű, kiegyensúlyozott és pontos tájékoztatást ad, a leendő szerződő felet, illetőleg az ügyfelet nem téveszti meg.

(2) A befektetési vállalkozás a lakossági ügyfélnek vagy azon leendő szerződő félnek szóló tájékoztatásban, aki a szerződéskötést követően lakossági ügyfélnek minősül

a) feltünteti a befektetési vállalkozás elnevezését,

b) nem titkol el lényeges információt, nem ad szándékosan félreértelmezhető információt és lényeges körülményt, tényt vagy adatot nem állít be lényegtelenként,

c) nem hangsúlyozza a befektetési szolgáltatási tevékenység, a kiegészítő szolgáltatás vagy a pénzügyi eszköz előnyös tulajdonságait, illetőleg jellemzőit anélkül, hogy ezzel egyidejűleg a hátrányos tulajdonságok vagy jellemzők, illetőleg a kockázatok tárgyilagos és pontos bemutatására sor ne kerülne,

d) nem használ a leendő szerződő fél vagy az ügyfél számára nyilvánvalóan érthetetlen, értelmezhetetlen kifejezést, nyelvtani szerkezetet, és a tájékoztatás terjedelmét a közölni kívánt tartalommal összhangban határozza meg, és

e) a (3)-(10) bekezdésben foglaltak szerint jár el, figyelemmel a 3. mellékletben foglaltakra.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakat abban az esetben is alkalmazni kell, ha a tájékoztatás - ideértve a befektetési elemzést és a reklámot is - más számára készül, de a lakossági ügyfél vagy azon leendő szerződő fél számára, amely a szerződéskötést követően lakossági ügyfélnek minősül, hozzáférhetővé válik.

(4) Ha a befektetési vállalkozás által adott tájékoztatás a befektetési vállalkozások, befektetési szolgáltatási tevékenységek, kiegészítő szolgáltatások vagy pénzügyi eszközök közötti összehasonlítást tartalmaz,

a) az összehasonlítást tárgyilagos, tisztességes és kiegyensúlyozott módon kell közölni,

b) meg kell jelölni az összehasonlításhoz felhasznált adatok és információk forrását, és

c) a tényektől elkülönített módon be kell mutatni az összehasonlítás során használt feltételezéseket.

41. § (1) A befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenysége vagy kiegészítő szolgáltatása keretében - a 43. §-ban foglaltakra is figyelemmel - tájékoztatja az ügyfelet vagy a leendő szerződő felet

a) a befektetési vállalkozásra vonatkozó alapvető tudnivalókról,

b) a befektetési vállalkozás működésének és tevékenységeinek szabályairól,

c) a leendő szerződő fél tulajdonában lévő vagy őt megillető pénzügyi eszköz és pénzeszköz kezelésének szabályairól,

d) a szerződésben foglalt ügyletben érintett pénzügyi eszközzel kapcsolatos tudnivalókról,

e) a szerződésben foglalt ügylettel kapcsolatos tudnivalókról, ideértve az ügyletet érintő nyilvános információkat, valamint az ügylet kockázatát,

f) a 62. § (2) bekezdés i) pontja szerinti végrehajtási helyszínekről,

g) a szerződéskötéshez, valamint - egy korábban megkötött és hatályban lévő szerződés (a továbbiakban: keretszerződés) létrehozatala esetében - az egyes ügyletek megkötéséhez kapcsolódó költségről, díjról, amely az ügyfelet terheli.

(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az (1) bekezdés szerinti tájékoztatást olyan időben kell megadni, hogy az ügyfélnek - a helyzet sürgősségére és a válaszintézkedéshez szükséges időre, valamint a szerződés tárgyát képező ügylet összetettségére tekintettel - kellő ideje álljon rendelkezésre a tájékoztatásban foglalt információk megértéséhez és a megalapozott döntéshez.